A sötét lovag (2008)

GYAKORLATILAG SPOILERMENTES!
Nem minden idők legjobb filmje.

Az elmúlt időszak legjobban várt filmjének ígérkezett a Sötét lovag az Imdb-s cécó nélkül is, de miután minden idők legjobb filmjévé lépett elő az oldalon, ez tovább fokozódott. Heath Ledger szomorú elvesztése nyomán szintén rengeteg szó esett a filmről. Ezek után egyértelmű volt, hogy bődületes anyagi siker várható, ám, hogy milyen minőségű lesz a film, senki nem tudhatta biztosan. Nos, nagyon jó film született. Nagyon jó, de közel sincs hozzá, hogy a Keresztapával, vagy esetleg az Aranypolgárral említsük egy lapon. Teszem hozzá, azóta már nem is első.




A filmmel kapcsolatban sokat lehetett hallani a Gyilkos tréfa című képregény-epizódról (a magyar Batman első száma volt, zseniális!), illetve az éppen most magyarul is megjelent Arkham Elmegyógyintézet (szintén perfekt!) albumról. Nos, valóban jelen vannak, leginkább a képi megjelenítés, a sötét tónusok, ugyanazok a domináns színek, itt-ott hangulatok, ám a film igen távol van a képregénytől. A Gyilkos tréfa afféle Joker eredettörténet, a filmben azonban semmit nem tudunk meg róla, ki is ez az ördögi figura. Ez nem feltétlen rossz gondolat, hiszen a megfoghatatlan, ismeretlen gonosz, mindig félelmetesebb annál, amiről mindent tudunk. Az Arkham-sztorit még kevésbé tudom belelátni a történetbe. Az ott nagyon erősen megjelenő stilizáció itt nyomokban sincs meg, a film készítői komoly realizmusra törekedtek. Kissé előjön a Street Fighter effektus néhol. A két film természetesen ég, és föld, ám mindkét esetben nagyon görcsösen igyekeztek valami valósághű keretet találni, melyről apróbb módosítások után a tabló egyik szereplője sem lóg le. SF: totális csőd. TDK: általában jól sikerült, ám sok dolog béna lett. Teljesen egyértelmű, hogy a film legfőbb ihlető forrása nem az emlegetett két képregény-remek, hanem Michael Mann Szemtől szemben-je. Joker az elején excentrikus stílusú, ám azt leszámítva mezei bankrabló, bérgyilkos. Ő áll harcban a törvény szolgáival, akik fanatizmusukat tekintve nem sokban különböznek tőle. Az első jelenet egy az egyben Mann filmjét idézi meg, de a mozi egészén megfigyelhető az ihletmerítés. Ezen most - a spoilereket elkerülendő - nem mennék végig jelenetről jelenetre, de ettől még tény marad.

Jó film a Sötét lovag, ám talán kissé túl hosszú, és emiatt is vannak az egyenetlenségek, ám jól megcsinált, becsületes munka, egy kiváló Ledger-rel, pompás akciókkal, gyengécske befejezéssel.

Besztof filmművészet

Minden idők most éppen 1000 legjobb filmje.

Még mindig cannes-i magyarok

Mundruczóék antréja. Csomó nyelven. Kvázi egyszerre.

Magyar Cannes

Az új Bond-gonosz

A Julian Schnabel meglehetősen jól sikerült Szkafander és a pillangó-jából megismert színész, Mathieu Amalric alakíthatja a legújabb James Bond-mozi negatív hősét.

Elhunyt Heath Ledger

Holtan találták szobájában a 28 éves színészt. A halál okát még nem hozták nyilvánosságra, ám állítólag drogokkal kapcsolatos.

Juno

Mire eljut hozzánk, a film már rég kultikusnak számít Hollywoodban, készítői celebritások, a szófordulatai integrálódtak az egyetemes szleng-adatbázisba. A két név, amely legtöbbször szerepel a filmről szóló írásokban, Diablo Cody, és Ellen Page. Előbbi egy hírneves bloggerből (Red Secretary, Pussy Ranch, Entertainment Weekly, most éppen MySpace oldalán ír) lett sztriptíztáncosnő, majd forgatókönyvíró (valójában: Brook Busey-Hunt), aki ezzel a mozival végképp befutni látszik. Már egy tv-szérián (The United States of Tara) dolgozik Spielberggel, s slasher-rendezői karrierről álmodozik. Ellen Page pedig egy húszéves kanadai színésznő, akit eddig leginkább a Hard Candy bizarr tinédzsereként, és az X-Men 3. Kitty Pryde-jaként ismerhettünk. Mindkettejük eddigi főművének tekinthető a Juno, melyről a kritikusok elsöprő többsége rendkívül pozitív kritikákat közölt, s pénzügyileg sem szerepel rosszul (2,5 millióba került, s eddig 78 milliót gereblyézett össze).



A történet első blikkre nem tűnik túl különlegesnek: egy tizenhat éves lány (Page) terhes lesz, és próbálja valahogy megoldani ezt a helyzetet. A film azonban nem a megszokott úton indul tovább. A szülők itt nem üvöltöznek, s nem akarják kolostorba küldeni csemetéjüket, a leányanya nem omlik össze, s nem veszti el az irányítást az események felett, a szülés mellett dönt, s nevelőszülőknek szánja az újszülöttet. Nem csoda, hogy a már említett két hölgy neve merül fel legtöbbet a film kapcsán, a Jason Reitman (Thank You for Smoking) rendezte mozi legnagyobb erőssége a hibátlan forgatókönyv, valamint főszereplője kitűnő alakítása. A párbeszédek szélvészgyorsak, szellemesek, és roppant pontosak; minden színész valósággal lubickol szerepében. Az időzítés mindvégig tökéletes, a cselekmény felépítése nemkülönben (két jelenet azért igazán végezhette volna a vágószobában). Mindenki megkapja a maga "nagyjelenetét": Olivia Thirlby emlékezetes pillanata, mikor Junóval örökbefogadó szülőket keresnek, Jennifer Garner a bevásárlóközpontban, J.K. Simmons lányát tanítgatja a szerelem alapelveire, stb. Ellen Page pedig végig ragyogó, ám a terhesség bejelentése mindenképpen az erős pillanatok közé tartozik. Ennél többet már felesleges lenne elmondani a filmről, hiszen főleg hangulata, párbeszédei, karakterei teszik 2007 valószínűleg legjobb filmjévé. Többek között Roger Ebert szerint is. (És szerintem is.)